Mark Fridvalszki

 
Main: News / / / Bio / / / Text / / / Contact
 
Works: 2017 / / / 2016 / / / 2015 / / / 2014 / / / 2013 / / / 2012 / / / 2011 / / / 2010 / / / 2009 / / / >2008 / / / Installation
 
Other: Technologie und das Unheimliche / / / Vimeo / / / SoundCloud
 

TEXT


Opening speech "2nd Reborn" by János Borsos (Lőrinc Borsos), 2013 (Hun)
 
Techno-Techno

00:00 - 00:55


Töksötét van. Csak a vasak ledjei villódznak a színpadon. Megszólalnak az első hangok: szarul kikevert lábdob, valami szekrény-térben kongó basszussal a lábai közt. Viszont a zenecucc jól szól, a rendszer kompresszora kiegyenlíti az aránytalanságokat, a hangerő megfelelően iszonyúan hangos. Vadember-jelleg van, dülöngélő menetelés. Felderítés zajlik, a birtok bejárása. Kijelölni a pályát, megszámolni mi, merre, hány méter. A járkálás monoton, nem tudni merre tartunk. Arról sem kapunk képet, mekkora a birtok, vagy hogy mióta vagyunk úton. Már-már azt érzi az ember, hogy hülyének nézik. Simán lehet, hogy nem is haladunk semerre, csak körbe-körbe valami földalatti cellában, vagy az irodánkban a kávégép és a számítógép között, óráról órára, napról napra, évről évre stb. Persze az is lehet, hogy csak a lejátszó akadt be. De a hallgatóság mégis elkezd öntudatlanul dülöngélni (egyesek halk, vagy félhangos káromkodások közepette elhagyják a táncteret).

00:55 - 01:23


Felütés indul a dobok közé. Cintányér helyett lánc-csörgés hang, enyhe reverbbel. A hangot fényjelenség követi egy 500-as stroboszkóp képében, ami a jelenlevők arcába sütöget. A dülöngélők bólogatásba fognak. Először kicsit bátortalanul, fél szemmel körbenéznek, hogy vajon más hogyan reagál, melyik táncfigurát választja: a lépkedős, háromszöges dinamikust, vagy az egy helyben befelefordulós, kifliformájú hajlongóst. Láthatólag mindenki bátortalan kissé, kivárásra játszik. A hallgatóság Conan a Barbáron nevelkedett tagjaiban talán felsejlik a kép: szűk barlangtér, hősünk fáklya nélkül, ádázan nyomul előre. Valószínűleg üldözik, valószínűleg szörnyek. Nem lehet tudni a lánc a kezén van, vagy a lábán. A zenében új hangok felvonultatása nélkül, mintha időről időre elromlana valami, az izgalom fokozása érdekében. Ilyenkor hősünk a sötétben a falhoz csapódik, összeszedi magát és még ádázabból feszül neki a menetnek, horkantásai fel-fel hangzanak. Hogy ne legyen annyira egyszerű, a harmadik elesés után denevérsivítás szerű effekt segíti fel a földről, némelyeknek ezzel halvány meglepetést okozva, amit eggyel határozottabb bólogatással értékelnek. Figyelmünk egy napszemüveges figurára terelődik, aki zavarodottan pásztázza a körülötte levőket a parketten. Szegény párát éppen most rohanja meg a trip hatásmechanizmusának azon periódusa, amikor szembesül a körülötte levő világ hiábavalóságával. Emberünk forgatja foncsor alatti szemeit és bármerre néz, egyre nagyobb pánik uralkodik el rajta. Mint valami színpadi műben, látja a mindent felfaló hiányérzet alap archetípusait, kosztümös formában megtestesülni a körülötte lévők ismétlődő cselekvésében. A cigarettázó ember, a folyton beszélő ember, a magát sehol sem jólérző ember, az alkoholt ivó ember, a meg nem bocsájtó ember, a pszichedelikus drogokat használó ember. Bármerre néz, nem talál nyugalmat, minden egyre gyorsuló, véget nem érő ismétlődésbe merevedik. Az anyag csikorogva liftezik fel-le gerincében, minden más szer hatását elnyomva. Nem érzékeli a cigarettát, a füvet, a hiábavalóság őt is kitölti. A zene zakatol, a vonatról nem lehet leugrani (egyesek halk, vagy félhangos káromkodások közepette elhagyják a táncteret).

01:23 - 02:15


Széttorzított pergő hang csattogás minden második lábdobra, ami kivasal minden mást, amikor felzördül. Fogvicsorogtató élmény indul, a csattogás mögött süvítő hang erősödik fel periódikusan fűrészfog alakú LFO görbére feszítve, jobbról balra kavarogva. Nem kérdéses, hogy a pergő van visszagerjesztve egy effektláncon keresztül. A táncparketten maradt kemény mag átlép egy lélektani határt. Már senki sem nézi a másikat, mindenki befelé tekint és felveszi az úgynevezett vitorla tudatállapotot, amire a barbár-batár hangzás kíméletlen viharként csap le (visszatérve a Conanos nézőponthoz). Viking hajókat láthatunk valami északi vizeken, amiken időről-időre átcsapnak a többemeletes hullámok, a vitorlákat szaggatja a szél. A ritmusokban nem történik változás. A hétköznapokban elszenvedett frusztráló szituációk legénysége egymás után hullik a felkorbácsolt hullámok közé, míg a hajó irányítása kizárólag az elemek kezébe kerül. Az agy kikapcsol, a test önkívületen túli sámántáncot jár. Az egyén kirázódik saját szerepéből, ismeretlen útra lép. Napszeüveges barátunk fejét lehajtva, egy helyben áll, az egyik hangfalhoz tapadva, behunyt szemekkel. Egy eddig nem említett úriember váratlan extázisban kitörve elterül a földön (egyesek halk, vagy félhangos káromkodások közepette elhagyják a táncteret).

02:15 - 02:58


Kiállás. Kialszanak a fények, a teret megtölti az ipari méretű füstgép, vanília aromával spékelt tartalma. Semmit se látni, mindenki magára marad. Elhallgat a lábdob, nincs basszus, nincs pergő, a helyükön múló morajlás hallatszik. Egyedül a lánc-csörgés marad, cinné vékonyodik, a felütések között megnyugató, minimum 3 osszcillátor által alkotott, vastag szinti szőnyeg kúszik be. A füst színesen kezd el pulzálni. A hallgatóság vadul zihál a vihar utáni csendben, hallja saját szívverését, de nem tér vissza szerepébe, a test jelzései elhalkulnak. A kizárólag napszemüveg atrribútummal rendelkező egyén utolsó fohászként behunyja a szemét, mielőtt katapultálna a végtelen, jeges űrbe, ehelyett azonban - meglepetésére - egy filmvetítés indul el a fejében. Nem mozdul, mégis látja, ahogy halad előre egy bíborszín, puha üregben, egyszer csak egy vízhártya szerű közeg állja el az útját. A visszafordulás nem opció számára, de az új közeg ismeretlenségében mégis óvatosságra inti. Lelki füleivel hallja magát, ahogy egy kérdés hagyja el a száját: "Ki vagy te?" Némán kimondott szavai megfürdenek az ismeretlenben és bumerángként térnek vissza hozzá, a kérdésből kijelentéssé formálódva "Aki te vagy!" - szólnak. VÁGÁS. Emberünkön nincs napszemüveg, arckifejezése mindent tudó, mosolya akár egy buddháé. Pislantása nyomán valahol távol elejtenek egy korsó barna és egy korsó világos sört. Az idő és tér nem létezik számára, körülbelül még 4 órán át (egyesek halk, vagy félhangos káromkodások közepette elhagyják a táncteret).


Top
© Mark Fridvalszki 2008 - 2017
Last Revision: 10 - 11 - 2017